BNQ: Vad -- avagy: egy beteg versem (már megzenésítve is) a fiók mélyéről

* UPDATE: * 2019.01.01. - B.Ú.É.K! ;)

átdolgozottan megzenésítésre került. :)

Hallgasd meg itt: https://soundcloud.com/sandormatyi/vad

* eredeti szöveg: *

Ha egyszer elkap majd,

Mint a legszebb vadat

A kegyetlen vadász,

Akkor vége a játéknak...

Gaztett a csábítás.

Belezúgtál. Bele, hát!

Elkábított, becsalogatott

Mélyre, le a verembe.

Jól vésd az eszedbe:

Menekülj, ha tudsz,

Menekülj, míg bírsz!

Mert egyszer csak vége,

S akkor majd sírsz.

De szeress csak, ha mersz!

Szeress úgy, ahogy kell!

Mégis lehet értelme...

Mert ennél szebb érzésre

Sehol másutt nem lelsz.

Mint az űzött vad, ki, bár

a veremben már nem lát

Sosem felejti el a vadász

Díjnyertes mosolyát.

Hiányában nyüszít utána,

Egyre csak keresi, kutatja…

De hová tűnt a vadász?!

Nem jő vissza, nem biz’a!

Legalább az ejtett vad nem teljesül ki

Míg ezt hiszi. No lám, rosszul teszi,

Mert tévedését máris bebizonyítja

A vadásznak csőre töltött puskája.

Fegyverét az úr jól megszorította,

A ravaszt laza mozdulattal meghúzta,

Zsákmányát célzottan szíven találta.

Testében a golyó mélyre hatolt

Így a vad önkívületben haldokolt.

2010. 09.